Rattus rattus - Helga és a norvégok

Ugyebár mindigis zavarta a fejemet, hogy amit a házipatkányokról olvasok, annak fele illik Helgára, másik fele viszont azt támasztja/támasztaná alá, hogy ő egy norvégpatkány. Ez igaz a viselkedési és felépítési dolgokra is. Például.

Futkorászik, ugrál, de ez nem feltétlenül házi- mint inkább vadpatkány és kölyök mivoltára jellemző.
Nem harap, de ha mégis, akkor csak kicsiket - házipatkány jellemző.
Igaz rá az is, hogy nem az emberhez, mint fajhoz, csupán bizonyos személyekhez barátságos - ez is házipatkányos.
És tényleg különösen vonzódik a zajos, csörgő, pengő dolgokhoz, mint például a hajnali ketrecrágás...

De. Még sosem használt hangokat (semmilyet, soha), pedig állítólag sokféle hangot képes kiadni. Sosem éreztem másnak a szagát, mint a többiekét. Nem találtam zsírszerű fekete anyagot, amivel a territóriumukat jelölgetik állítólag. Alszik a többieken is, nemcsak mellettük. Még sosem láttam tüzelni, csak a megszokott módon, pedig elvileg másképp viselkednek ilyenkor.

De. Amilyen kicsi maradt ilyen táplálás mellett (kiskorától prémium táp), házipatkánynak kell lennie. A bundája színe is más, mint Szerafináé, aki ugye norvégpatkány - bár árnyalatbeli különbségek fajon belül is lehetnek. Más formájú a feje, bár nem annyira dominánsan, amennyire lehetne (kellene?).

De. A testalkata nem üt el annyira a lányokétól. Nem számottevően nagy a füle és a farka sem hosszabb a testénél.

És itt jön a mai nap nagy felismerése. A felépítése a testméretén kívül nagyrészt inkább norvég-mint házipatkányhoz hasonlít. A viselkedése viszont inkább házipatkányos, és csupán olyan aspektusokban norvégpatkányos, amiket úgy kell eltanulnia a csapattól. Mivel pedig ő norvégok közt nőtt fel, logikusnak tűnik, hogy a tanult viselkedésformái inkább az övükére hasonlítanak, felülírva a veleszületett, ösztönös késztetéseket.

A testfelépítés egyik részére (a farkára) pedig a régi képeket nézegetve van egy logikusnak tűnő magyarázatom. Azt olvastam róluk, hogy a kicsik túlságosan száraz környezetben elhagyják a farkuk végét, mintegy a vízhiánytól leszárad nekik. Két hetesek voltak, mikor rájuk bukkant Vlad, szeptember közepén, amikor is baromi meleg volt. Ez még hagyján, ettől nem kéne elveszíteni a farkukat. Van azonban egy kép, ami alátámaszthatja a teóriámat:

Ezen a képen a bal oldalon Pityu van, alul pedig valamelyik házipatkány kölyök. A füle redőzött, mint annak lennie kell (ez mára - legalábbis Helgán - nem annyira látszik) és a fakra vége nem hegyes, hanem olyan módon tompa (vagy tömpe), mint a fűegereknél, mikor leszárad, leesik egy sérülést követően. Tehát könnyen lehet, hogy - a körülmények ismeretében nem lenne meglepő - már hozzánk kerülésükkor farkavesztettek voltak.

Vagyis egyre inkább megnyugtatom magam, hogy Helga normálisan, házipatkányhoz méltóan viselkedik :)