Ennek a blognak a megírásának nem magamtól álltam neki. A Magyar Természettudományi Múzeum illetékesei kértek meg, hogy feljegyzéseket készítsek a nálam élő házipatkány (vagyis Rattus rattus) életéről. Mivel már van három norvég (vagyis vándor, Rattus norvegicus) patkányom, így összehasonlításra is van lehetőségem.
Fontos tudnivalók:
A blog nem tudományos. Nem vagyok biológus, zoológus, akármiológus, egyszerű mezei patkánytartó-és egyetemista vagyok egy kis írói vénával. Abszolút laikus megfigyeléseimet fogom leírni képekkel, videókkal.
Mivel nincs vadon befogott vándorpatkányom, ezért sok különbség annak lesz betudható, hogy vad-és házipatkány az összehasonlítás alanya. Ezeket lehetőség szerint megpróbálom kiszűrni, vagy legalább jelezni, hogy erről lehet szó.
Mégis miért van erre szükség?
A házipatkány hazánkban nagyon kis számban fordul elő, tulajdonképpen 30 éve nem történt megerősített észlelés a fajról. Alig egy hónapja azonban egy fatális véletlen folytán egy közeli ismerősöm (valószínűleg lesz még róla szó a későbbiekben, úgyhogy a továbbiakban Vlad) a monori kisállatbörzén felfedezett egy alomnyi kölyköt. ötöt hozott el a mocskos és a kicsik számára halálos körülmények közül (a szülőket kilőtték, így gyűjtötték be a kéthetes, szopós kispatkányokat). Róluk később kiderült, hogy összesen 3 alomból származnak - 1 norvégpatkány, 2 fiú és 2 lány házipatkány volt a csomagban. Közülük az egyik kislány sajnos megszökött, így maradtak négyen.
Charlie a nagyobbik fiú. Egy hónap elteltével a legnagyobb négyük közül, egybefüggő barna bundával. Érdeklődő, jól tűri az emberi közelséget, a simogatást. Valószínűleg néhány nappal idősebb, mint a többiek, így Helga jövendőbeli párja valószínűleg ő lesz (hiszen így tudjuk a beltenyésztés során felmerülő betegségeket legjobban kiszűrni).
Dinamó a másik fiú. Valószínűleg Helga alomtársa, később kezdett nőni a szőre, még nem is egybefüggő a bundája, de alakul. Nevét gyorsaságáról és ijedős természetéről kapta, bár kézben hamar megnyugszik és szívesen alszik testvéreihez hasonlóan a póló alatt.
Pityu (teljes nevén Macsó Pityu) a meglepetés norvégpatkány. Kezdetben ő volt a legegészségesebb kinézetű, nem volt kopasz, érdeklődő és aktív volt - jobban mint a rattusok. Egy szökésben töltött nap után aztán kicsit lefogyott, a szőre megritkult, de lassan szedi vissza a súlyát és a bundáját is.
És végül Helga. Helga az egyetlen rattus lány, és ő az, aki velem lakik. A blog nagyrész róla fog szólni. Lányként ő a legkisebb súlyú és a legaktívabb - bár ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy amikor én úton vagyok, akkor ő is - pólóban, nyakban, szállítóban, de jön velem. Folyton emberek között van, hogy szokja és szocializálódjon. Ezeknél a kicsiknél ez elengedhetetlen, hiszen rettenetes élményekkel indítottak az emberi fajjal kapcsolatban.
A kicsik 2009.09.13-án kerültek hozzánk, akkor voltak kb. 2 hetesek, vagyis augusztus utolsó napjaiban születtek. Ezek alapján most 5, vagy inkább 6 hetesek (pár nap eltérés van köztük, illetve a norvég patkány tudományosan megerősített fejlődési ritmusából indultunk ki - vagyis abból, hogy 2 hetesen nyílik a szemük, és a kicsiknek már nyitva volt, bár láthatóan alig hogy). Mivel a Rattus rattus faj néhány nappal máshogy is fejlődhet, pontosan nem tudjuk megállapítani, kijelenteni a születési dátumukat.
Végül bemutatom a blog másik három főszereplőjét.
Pöcök és Kozmó testvérek, 2008.03.31-én születtek, vagyis most lesznek 19 hónaposak. Pöcök kék berkshire (a hasán fehér folt), Kozmó kék csuklyás (a lapockáitól a fejéig illetve a gerincén kék, amúgy fehér).
Prüntyi ezüstaguti csuklyás, a mintája olyan, mint Kozmóé. Ő 2008.08.31-én született, 14 hónapos.
