Rattus rattus - Helga és a norvégok

A lányokat a konstans szobai káosz miatt mostanában nem nagyon tudtuk kiengedni (vagyis inkább nem mertük), csak napi fél órában játszottak rajtunk. Eddig ugye a ketrecből a "kisidiótát" nem nagyon lehetett kiimádkozni, sőt, általában harapott is. Olyan, mintha csak úgy szórakozásból és érdeklődésből harapna, nem erősen, szépen lassan nyújtva a nyakát majd ráfogva egy-egy ujjunkra. Bár adamba tegnap alaposan belekapott, hiába, mindenkivel bizalmatlan a kis hülye :D

Néhány napja aztán hosszas türelmes várakozás után (kb 5perc, közben simogatom a nagylányokat, adok nasit, néha Helga felé nyúlok stb, így látja hogy sem a többieket, sem őt nem akarom megenni) kimászott a kezemre. 2-3 perc után visszatettem, mielőtt pánikolni kezdene. Tegnap pedig szintén, felmászott a nyakamba, bebújt a ruhámba, én meg azt hittem, elolvadok, hát még amikor el is fogadta és meg is ette a szotyit a vállamon...

Közben a két legnagyobb lány az ágyon játszott, aztán melléjük engedtük Prüntyit is és ha már ott vagyunk, Helgát is. Nem volt egyszerű.

Helga kicsit más dimenzióban mozog, mint a többiek. Vagyis inkább létezik, mert a mozog elég lassú kifejezés arra, amit művel. Úgy közlekedik, hogy szemmel követhetetlen, ugrik, rohan, mászik, mindezt persze midenféle megingás vagy félelem nélkül. Az egyetlen szerencse az volt, hogy állandóan megijedt és olyankor hozzám rohant vissza - talán mégsem volt hiába az az első hónap :)

Egyre barátságosabb és kevésbé félénk, mivel a lányokban nagyon bízik, ezért több és több foglalkozással el lehet érni, hogy ő is egyre szociálisabb legyen, hiszen ha azt látja, hogy a csajok boldogok és megbíznak bennem, talán neki sem lesz oka félni.

Képek pedig mindjárt, hogy hova fejlődött kis szépséges ketrecrágó ébresztőóránk.